2010. április 2., péntek

Húsvét


A húsvét előtti találkozót nem tudtuk megtartani, így aztán maradt nekünk a távoktatás. A megígért kaszinótojás receptet e-mailben küldtem el a lányoknak, és a spenót-tortát is csak gondolatban sütöttük meg - bár az tavasszal még bármikor elkészíthető. És mivel a húsvéti szokásokról beszélgettünk volna, néhány mondatot ezekről is írtam a recept mellé. A "véletlen" úgy hozta, hogy most egy lengyel csoport alakult, ezért számukra kevés újat lehet mondani ebben a témában. Valójában a magyar és lengyel húsvéti szokások szinte azonosak, de Lengyelországban mélyebben megélik azokat. Míg nálunk inkább faluhelyen viszik kis kosárkában a szentelni való ételeket a templomba, ez Varsóban és más nagyvárosokban is élő hagyomány. Amikor egyszer a húsvét szó jelentését elemezgettük külföldiekkel, kicsit meg voltak lepődve, hogy jellemzően nekünk ekkor is valami étel - a böjt után magunkhoz vehető hús - jár az eszünkben. A lengyel "Wielkanoc" jelentése: A nagy éjszaka. Hát igen, ez kétségkívül emelkedettebb gondolkodásra vall.

Eddig nem írtam recepteket, mert úgy gondolom, a magyar olvasó számtalan gulyás és halászlé recept közül válogathat. Annak a kaszinótojásnak a receptjét, amit tavaly Judit szomszédasszonyom készített, és hozott nekem (a szép virágos tányér nálam ragadt fél évig - a karácsonyi zserbó kóstolóval került vissza a tulajdonoshoz), azonban megosztom, egyszerűen azért, mert ez volt a legfinomabb, amit ebben a műfajban ettem.

Hozzávalók

6 tojás
1 evőkanál tejföl
1 evőkanál mustár
fehérbors

csipet cukor
egy kis apróra vágott újhagyma
apróra vágott petrezselyem
fél szelet apróra vágott füstölt sonka

A főtt tojásokat félbevágjuk, sárgájukat kiszedjük és összekeverjük a hozzávalókkal. Csak annyi tejfölt és mustárt adjunk hozzá, hogy ne legyen túl lágy a töltelék. Az elkészült keverékkel megtöltjük a félbevágott tojásokat. Tálra rendezzük, és majonézzel leöntjük. Judit borral készíti a majonézt, ráadásul, ha a vendégnek ismeri a kedvenc fehérborát, akkor abból tesz egy keveset a majonézbe - szerintem jó lehet nála vendégnek lenni.
A képen amúgy egy Krakkóban vásárolt, a húsvéti tojásokhoz tervezett tál látható. A kerámia neve Bolesławiec, fehér-kék, zöld virágos, geometrikus mintás kollekcióikkal egyetlen baj van - nagyon nehéz közülük választani. Én egy ideje minden lengyelországi utamról hozok egy-egy darabot, hol egy citromfacsarót, hol egy teáskannát, hol néhány bögrét. A tojásos tálat is a múlt ősszel láttam meg, de szerencsére nem hagytam ott, pedig akkor még távolinak tűnt a húsvét. A mellette szereplő cukorbárány már legalább tizenöt húsvétot megélt, a cukorpipi valamivel fiatalabb. Mindkettő a lengyel húsvéti asztal kihagyhatatlan szereplője. (A lengyel változatban korondi tál és magyar marcipán lesz - de úgy tűnik, a "magyarul főzünk és beszélünk" téma mellett egyre inkább körvonalazódik mellékszálon egy magyar-lengyel kulturális-kulináris blog is.)


.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése