Rakott krumpli, Márai, és a The Food and Wine Lover's...

Hosszú szünet után újra találkoztunk, és közkívánatra rakott krumplit csináltunk. Miközben a krumpli és a tojás megfőtt, szalámi és kolbász kóstolót tartottunk - téliszalámival, csabai és gyulai kolbásszal. A kóstolás mellé egy kis elmélet is társult, Carolyn Bánfalvi The Food and Wine Lover's Guide to Hungary című remek könyvéből, ami igazi kincsesbánya, pompás angol nyelvű útikalauz a magyar ételek és borok rajongóinak. Egy-egy Krúdy idézet vezeti be a kötet fejezeteit, amelyek alaposan és lebilincselően mutatják be a magyar konyha történetét, éttermeket, kávézókat, piacokat, borvidékeket és gasztronómiai fesztiválokat. Kis kulináris szótár és ételekhez-italokhoz kapcsolódó közmondások teszik teljessé a könyvet, amiben óriási munka, derű és számomra nagyon szimpatikus szemlélet ötvöződik. Ha egy külföldi végigolvassa, úgy ismeri meg a magyar gasztronómiát, hogy közben képet kap a kultúránkról, hagyományainkról is. Angol tudásukat fejleszteni akaró magyaroknak (mint például én) is remek olvasmány.
Mire megettük a szalámit és a kolbászokat, átlapoztuk a könyvet, addigra megfőtt a krumpli és a tojás. Kivajazott jénaiba raktuk a felkarikázott rétegeket, debrecenivel és a maradék gyulaival együtt, majd tejföllel leöntve, kis szalonnával beborítva a sütőbe tettük. Míg összesült, Márait olvastunk, a Szindbád hazamegy rakott burgonyát emlegető idézetét:
"Szégyen és gyalázat, hogy a rakott burgonyát már sehol sem tűzik műsorra a pesti vendéglőkben. (...) Utoljára vidéken ettem rakott burgonyát - mondta a hajós, és a mennyezetre nézett, mintha úgy megvetné ezt a világot, hogy már pillantásra sem érdemesíti.

- Pesten, úgy látszik, azt sem tudják már, hogy a karikára vágott kemény tojás mellett füstölt sonka és kolbász is való belé. S az egészet természetesen le kell pirítani!"
Betartottuk a tanácsot, és nem bántuk meg, mert igazán finom ebédünk lett. Kovászos uborkát és ecetes paprikát ettünk hozzá.

Vendégségben - a lengyel túrótorta

A cím arra utal, hogy bár ez a blog a "magyarul tanulunk és főzünk" jegyében indult, a tavaszi szünetre, utazásokra való tekintettel néhány hétig nem találkozunk a lányokkal, így addig leírom a lengyel túrótorta receptjét. Tehát persze vihetjük vendégségbe is - én sokszor megteszem, de most a torta van vendégségben a blogon. Sok sok évvel ezelőtt ettem először Lengyelországban, a receptjét azonnal elkértem, és hamarosan a kedvencek közé került. Ennek az egyszerű és nagyszerű tortának komoly rajongótábora van, megsütni pedig igazán hálás feladat, általában egy negyed óránál nem tart tovább a kikeverése. Lengyelországban lehet kifejezetten a túrós süteményekhez (sernik) való lágy túrót venni. A recept szerint háromszor kellene áttörni krumplinyomón a túrót, de bevallom, hogy én ezt soha nem teszem. Általában a finomabb, "kocka" formára csomagolt túrókat használom, ami szerintem és a vendégek szerint is tökéletes. A finomsága mellett még egy jó tulajdonsága van - lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

6 tojás
30 dkg cukor
20 dkg margarin
1 kg félzsíros túró
2 zacskó vaníliás pudingpor
1 vaníliás cukor
10 dkg mazsola vagy kandírozott gyümölcs
1 citrom reszelt héja, 1/2 citrom leve,




A tojás sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral és a margarinnal habosra keverem. Hozzáadom a túrót, a pudingport, a mazsolát vagy kandírozott gyümölcsöt, a reszelt citrom héjat, egy fél citrom levét, végül a tojás fehérjéből felvert habot is óvatosan hozzákeverem. A tetejére is lehet kandírozott gyümölcsöt szórni.
Közép meleg sütőben kb. 50- 60 percig sütöm.

Bevonhatjuk 10 dkg margarinból, 10 dkg cukorból és 2 evőkanál kakaóporból főzött csokoládémázzal - nagyon finom a túró és a csokoládé kombinációja. Ha fokozni szeretném az élményt, akkor a csokoládémázra szórok egy kis kandírozott gyümölcsöt. Egyszer karácsonyra ezüst cukor gyöngyökkel díszítettem.

Húsvét

A húsvét előtti találkozót nem tudtuk megtartani, így aztán maradt nekünk a távoktatás. A megígért kaszinótojás receptet e-mailben küldtem el a lányoknak, és a spenót-tortát is csak gondolatban sütöttük meg - bár az tavasszal még bármikor elkészíthető. És mivel a húsvéti szokásokról beszélgettünk volna, néhány mondatot ezekről is írtam a recept mellé. A "véletlen" úgy hozta, hogy most egy lengyel csoport alakult, ezért számukra kevés újat lehet mondani ebben a témában. Valójában a magyar és lengyel húsvéti szokások szinte azonosak, de Lengyelországban mélyebben megélik azokat. Míg nálunk inkább faluhelyen viszik kis kosárkában a szentelni való ételeket a templomba, ez Varsóban és más nagyvárosokban is élő hagyomány. Amikor egyszer a húsvét szó jelentését elemezgettük külföldiekkel, kicsit meg voltak lepődve, hogy jellemzően nekünk ekkor is valami étel - a böjt után magunkhoz vehető hús - jár az eszünkben. A lengyel "Wielkanoc" jelentése: A nagy éjszaka. Hát igen, ez kétségkívül emelkedettebb gondolkodásra vall.

Eddig nem írtam recepteket, mert úgy gondolom, a magyar olvasó számtalan gulyás és halászlé recept közül válogathat. Annak a kaszinótojásnak a receptjét, amit tavaly Judit szomszédasszonyom készített, és hozott nekem (a szép virágos tányér nálam ragadt fél évig - a karácsonyi zserbó kóstolóval került vissza a tulajdonoshoz), azonban megosztom, egyszerűen azért, mert ez volt a legfinomabb, amit ebben a műfajban ettem.

Hozzávalók

6 tojás
1 evőkanál tejföl

1 evőkanál mustár
fehérbors
só
csipet cukor
egy kis apróra vágott újhagyma
apróra vágott petrezselyem

fél szelet apróra vágott füstölt sonka

A főtt tojásokat félbevágjuk, sárgájukat kiszedjük és összekeverjük a hozzávalókkal. Csak annyi tejfölt és mustárt adjunk hozzá, hogy ne legyen túl lágy a töltelék. Az elkészült keverékkel megtöltjük a félbevágott tojásokat. Tálra rendezzük, és majonézzel leöntjük. Judit borral készíti a majonézt, ráadásul, ha a vendégnek ismeri a kedvenc fehérborát, akkor abból tesz egy keveset a majonézbe - szerintem jó lehet nála vendégnek lenni.
A képen amúgy egy Krakkóban vásárolt, a húsvéti tojásokhoz tervezett tál látható. A kerámia neve Bolesławiec, fehér-kék, zöld virágos, geometrikus mintás kollekcióikkal egyetlen baj van - nagyon nehéz közülük választani. Én egy ideje minden lengyelországi utamról hozok egy-egy darabot, hol egy citromfacsarót, hol egy teáskannát, hol néhány bögrét. A tojásos tálat is a múlt ősszel láttam meg, de szerencsére nem hagytam ott, pedig akkor még távolinak tűnt a húsvét. A mellette szereplő cukorbárány már legalább tizenöt húsvétot megélt, a cukorpipi valamivel fiatalabb. Mindkettő a lengyel húsvéti asztal kihagyhatatlan szereplője. (A lengyel változatban korondi tál és magyar marcipán lesz - de úgy tűnik, a "magyarul főzünk és beszélünk" téma mellett egyre inkább körvonalazódik mellékszálon egy magyar-lengyel kulturális-kulináris blog is.)


.