Rozpoczęłyśmy! Igen, ez lengyelül van, és valóban elkezdtük néhány hete a "Cook and speak Hungarian" névre hallgató kalandos utazást, amelynek során úgy próbálunk alámerülni a magyar nyelv rejtelmeibe, hogy közben minden alkalommal megfőzünk egy-egy jellegzetes magyar ételt. Nem főzőtanfolyam, a közös főzés csak a keretet adja a nyelvtanuláshoz. A tervet már évek óta dédelgettem, és úgy gondoltam, egy kis nemzetközi csoporttal fogom előbb-utóbb megvalósítani. Amikor a Funzine-ban megjelent angol nyelvű hirdetésre rögtön Beata, a családjával néhány évig itt élő lengyel nő jelentkezett, akkor azért hosszan elgondolkoztam azon, miféle rejtélyes és titokzatos utak vezetnek engem újra és újra a lengyelekhez. Néhány hete pedig elindult a "Cook and speak Hungarian" - természetesen lengyelül, négy lengyel résztvevővel. A helyszín jobb nem is lehetne, Finta Laci csoda-birodalma, a Nyitott Műhely, kultúrák találkozóhelye. El is meséltem a lányoknak, hogy nem akárhol fogunk főzni, olvasgatni, zenét hallgatni, no és igen, olykor magyarul is tanulni; járt itt már Stasiuk, Huelle és Olga Tokarczuk is.
Múlt kedden közkívánatra halászlevet főztünk - az én kívánságomra viszont maradtunk a bajai változatnál, mivel az paszírozás nélkül készül. Ráadásul a "halat lepikkelyezzük, kibelezzük" munkafolyamatot is kihagytuk, pesti háziasszony módjára a piacon megvéve az alapléhez valót és a ponty szeleteket. A hallal való foglalatosságot nagyrészt Dorotára bíztuk, elvégre ő a Mazuri tavak vidékéről jött most egyenesen Budapestre. Valóban egyszerű és hálás főzés volt, az eddigi alkalmak közül ez adta a legtöbb szabad időt, végül is majdnem egy órán keresztül magában főtt a halas, hagymás, paprikás alaplé. No, itt már menthetetlenül elérkezettnek láttam az időt, hogy ha már korábban számtalan hozzávaló nevét felírtuk és elolvastuk, ráadásul Petőfit is értjük (legalábbis, ha azt írja, hogy Szabadság, szerelem...) akkor lebbenjen végre fel a fátyol a magyar abc-ről. Gyorsan és fájdalommentesen megoldottuk ezt a programot, most már a résztvevők maguk is ki tudják olvasni, hogy nokedliszaggató és Hortobágyi húsospalacsinta. Ezután fellapoztuk a Toplista - Gasztronómia 2010, számunkra csupa megismerni, megnézni való helyet, megkóstolni való finomságot körüljáró kiadványt: elkezdeni könnyű volt, de befejezni annál nehezebb. Összevetettük, hogy a bemutatott piacok, éttermek, kávéházak, csokoládézók közül melyeket ismerjük, illetve melyeket kell feltétlen megismerni - ha valaki néhány évet Budapesten tölt. Közben váratlanul előkerült egy kis lengyel zöldségsaláta (leginkább a mi franciasalátánkhoz hasonlít, kevesebb majonézzel), amit Edyta készített. Habár ez nem tipikus előétel a halászléhez, de jól esett. Nem sokkal utána a leszűrt, és halszeletekkel, belsőségekkel készre főzött halászlé is - ami csak annyiban tért el a hivatalos változattól, hogy nem főztünk hozzá gyufatésztát, mivel a társaság a kenyérre szavazott. Beata másfél éves kislánya, Pola, aki egy lufival elszórakozva angyali türelemmel viselte a csaknem három órás "főző-toplista nézegető-magyart tanuló-ebédelő szeánszot", inkább egy kis mazsolát evett a csípős halászlé helyett. Ezt azonban nem kritikának vettük, csupán természetes életkori sajátosságnak. Mindeközben Balázs Elemér és Núria Rial lemeze szólt - és emelt éteri magasságokba. Balázs Elemér legközelebbi koncertje április 6-án lesz a Nyitott Műhelyben. Lehet, hogy Finta Laci pedig barscsot, lengyel céklalevest fog készíteni? Mindenesetre hamarosan magyarul is beszélő lengyel tanácsadói most biztosan akadnak.
Múlt kedden közkívánatra halászlevet főztünk - az én kívánságomra viszont maradtunk a bajai változatnál, mivel az paszírozás nélkül készül. Ráadásul a "halat lepikkelyezzük, kibelezzük" munkafolyamatot is kihagytuk, pesti háziasszony módjára a piacon megvéve az alapléhez valót és a ponty szeleteket. A hallal való foglalatosságot nagyrészt Dorotára bíztuk, elvégre ő a Mazuri tavak vidékéről jött most egyenesen Budapestre. Valóban egyszerű és hálás főzés volt, az eddigi alkalmak közül ez adta a legtöbb szabad időt, végül is majdnem egy órán keresztül magában főtt a halas, hagymás, paprikás alaplé. No, itt már menthetetlenül elérkezettnek láttam az időt, hogy ha már korábban számtalan hozzávaló nevét felírtuk és elolvastuk, ráadásul Petőfit is értjük (legalábbis, ha azt írja, hogy Szabadság, szerelem...) akkor lebbenjen végre fel a fátyol a magyar abc-ről. Gyorsan és fájdalommentesen megoldottuk ezt a programot, most már a résztvevők maguk is ki tudják olvasni, hogy nokedliszaggató és Hortobágyi húsospalacsinta. Ezután fellapoztuk a Toplista - Gasztronómia 2010, számunkra csupa megismerni, megnézni való helyet, megkóstolni való finomságot körüljáró kiadványt: elkezdeni könnyű volt, de befejezni annál nehezebb. Összevetettük, hogy a bemutatott piacok, éttermek, kávéházak, csokoládézók közül melyeket ismerjük, illetve melyeket kell feltétlen megismerni - ha valaki néhány évet Budapesten tölt. Közben váratlanul előkerült egy kis lengyel zöldségsaláta (leginkább a mi franciasalátánkhoz hasonlít, kevesebb majonézzel), amit Edyta készített. Habár ez nem tipikus előétel a halászléhez, de jól esett. Nem sokkal utána a leszűrt, és halszeletekkel, belsőségekkel készre főzött halászlé is - ami csak annyiban tért el a hivatalos változattól, hogy nem főztünk hozzá gyufatésztát, mivel a társaság a kenyérre szavazott. Beata másfél éves kislánya, Pola, aki egy lufival elszórakozva angyali türelemmel viselte a csaknem három órás "főző-toplista nézegető-magyart tanuló-ebédelő szeánszot", inkább egy kis mazsolát evett a csípős halászlé helyett. Ezt azonban nem kritikának vettük, csupán természetes életkori sajátosságnak. Mindeközben Balázs Elemér és Núria Rial lemeze szólt - és emelt éteri magasságokba. Balázs Elemér legközelebbi koncertje április 6-án lesz a Nyitott Műhelyben. Lehet, hogy Finta Laci pedig barscsot, lengyel céklalevest fog készíteni? Mindenesetre hamarosan magyarul is beszélő lengyel tanácsadói most biztosan akadnak.
A második főzés. (március 9.)
A következő találkozó a március 15 előtti hétre esett. Természetes volt, hogy amíg az aznapi menü készül (paprikás csirke nokedlivel) arról is beszéltünk, hogy ha a "Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát" elhangzik valahol, akkor mögötte például ott van március 15 is. Szerencsére Jola barátnőm Poznańból lelkes támogatója lett a "főzős magyar" tanfolyam ötletének, és átküldte a "Szabadság, szerelem" lengyel fordítását. Miután megnéztük a neten a Pilvax kávéház korabeli képét, fontos új szavakkal gazdagodott a lelkes szakács csapat. Ha az egész verset nem is fogják megtanulni, de a lényegét biztos nem felejtik - szabadság, szerelem... Közben szerencsére finomra főtt a paprikás csirke, Laci mint főszakács kicsit javított a nokedli tésztáján, így aztán az is remek lett. Bár a főzés elején a társaság aggódott, hogy a hozzávalók (hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, hús) szinte kísértetiesen megegyeztek a múlt heti gulyásleves alapjaival - de szerencsére az aggodalom, hogy a magyar konyha esetleg monoton és unalmas lenne, ezidáig feleslegesnek bizonyult. Ebéd közben pedig a legújabb Dresch album, a Ritka madár szólt.
Az első főzés. (március 2.)
A hely szelleme is hozzájárult ahhoz, hogy mindannyian azonnal otthon éreztük magunkat, és mivel első alkalomra a gulyáslevest választottuk, rögtön a konyhát vettük birtokba - elvégre a marhahúsnak idő kell. Receptet nem írok, van belőle bőven, az angol nyelvű részben majd hivatkozom Chilire, akinél remek írás olvasható gulyás és társai témában. Számunkra az volt az izgalmas, hogy amíg még őrizni kellett a fazekat, közben már felírtuk a konyhapolcra támasztott gyönyörű kis táblánkra a hozzávalókat - magyarul. Miután pedig a gulyásunk eljutott abba a stádiumba, amikor magára is hagyhattuk egy időre, egy szép kerek asztalnál lapozgattuk a Magyar Kóstoló című könyvet, különös tekintettel a Gulyás - egy tányér történelem c. fejezetre. Megtanultunk néhány hasznos kifejezést, ebéd közben pedig Drescht hallgattunk, és arról beszélgettünk, hogy érzik magukat a lengyelek Magyaroszágon, milyen különbségeket éreznek a lengyelek és a magyarok viselkedésében, habitusában.
